Megkülönböztetünk változó keménységet és állandó keménységet is. A két keménység együttesen adja meg a víz összes keménységét.

  A változó keménységet- karbonátkeménységet- a kalcium-hidrogén-karbonát (Ca(HCO3)2), illetve a magnézium-hidrogén-karbonát (Mg(HCO3)2) jelenléte okozza. A változó keménység mennyisége forralással csökkenthető, mivel ilyenkor vízben oldott állapotban lévő anyagok oldhatatlan karbonátok formájában (CaCO3) kiválnak.

  Az állandó keménységet a szulfátok és a kloridok okozzák (kénsavas és sósavas sók, mint kalcium-szulfát, kalcium-klorid, magnézium-szulfát stb.). Ezek közös jellemzője, hogy hő hatására sem válnak ki.

  A vízkeménység mértékének kifejezésére a keménységi fok fogalmát használják. Többféle skála létezik, (német keménységi fok [nk° vagy °d], francia keménység [fk°], angol keménységi fok [ak°] ) de idehaza legelterjedtebben a német keménységi fokot használják.